Ez olyasvalami, amit valószínűleg sosem leszek képes teljesen feldolgozni, mindig össze fog törni a szívem, amikor csak eszembe jut, nagyon mély nyomot hagyott bennem a halála, amit mindig magammal fogok cipelni. Bár egyúttal édesanyám szülinapja is ma van, ami persze rendkívüli öröm számomra, hiszen értelemszerűen őt szeretem a legjobban a világon (aminek minden gyerek számára természetesnek kéne lennie, ha engem kérdeztek...legalábbis ha olyan anyukátok van, mint nekem <3), azonban egy apró árnyékot mindig vetni fog erre a napra Cory halála. Már csak amiatt is, ahogy azon a tragikus napon szembesültem ezzel a hírrel. Már a két évvel ezelőtti megemlékezős posztomban jeleztem, hogy aznap egy musicalelőadásban szerepeltem, annak volt a premierje, és amikor reggel elolvastam a halálhírét, teljesen kiborultam. Kicsit összekaptam magam a nagy esemény miatt, azonban amikor végre leereszthettem, napokig csak bőgtem. Nyilván kicsivel könnyebb lett az eltelt évek alatt a hiányát elfogadni, legalábbis már nem zokogom el magam minden egyes videótól, amit elindítok róla...ám még mindig hihetetlen módon fáj belegondolni, hogy már nincs velünk. Úgy gondoltam, néhány felvétel kihagyhatatlan a bejegyzésből. Kezdve rögtön a legelső Lea-Cory, vagyis Rachel-Finn duettel a Glee-ből. Úristen, mennyire humoros momentum volt, hogy amint Finn elkezdett énekelni, Rachel máris meglátta benne a potenciális duettpartnert számára. Cory hangja mellett az arcjátéka is zseniális volt már ekkor. Pár évvel a pilot után, mikor már a karakterek kijárták a gimit, az aktuális legjobb gimis duó előadta a Grease musical egyik dalát, ám a "régiek" a nézőközönségből, illetve Finn - mint felkészítő tanáruk - a takarásból odaképzelték magukat egy ponton. Igen, azt a bizonyos legelső Lea-Cory duettet a nyitórészből. Bár ez a dal alapvetően nem okoz sírógörcsöt, de ez a párhuzam nálam cérnaszakító. Na, de ugorjunk csak vissza a pilothoz egy percre: az ikonikus Don't Stop Believin' nem egyszer csendült fel a sorozat folyamán, és mindegyik alkalommal egy igazi csoda volt. Bár nekem nem ez a pilot-verzió az abszolút kedvencem, de határozottan ez a legkülönlegesebb és a leginkább lélekbe markoló. Istenem, ahogy Cory a dobok mögött ül, és lényegében ezzel a kis dallal győzik meg az énektanárt, hogy maradjon az iskolában, aki könnyes szemmel nézi őket...kizárt, hogy ettől a látványtól ne bőgjem el magam. Az amerikai Journey-együttes száma egy igazi kincs mindenki számára, ebben biztos vagyok. Még nagyon az első szezon elején egy újabb legendás rockzenekar egyik dalát énekelte el a csapat, méghozzá lehengerlően. Ezúttal brit vizekre evezve, egy Queen-dallal bizonyították be, micsoda tehetségek mind. És ahogy Cory elkezdi a dalt...hát, szerintem az angyalok énekelhetnek ennyire gyönyörűen. Ami valóban így van, hiszen már ő is azzá vált. Hogy nem bírok elszakadni az első évadtól, jesszus. Mondjuk nem csodálom, hiszen amellett, hogy azt láttam a legtöbbször, mert nem bírtam leállni az ismétlésével, amikor elindult a széria, hozzátenném a szomorú nyilvánvalót is: az a szezon választ el a legjobban attól, hogy közelebb lépjek Cory halálának időpontjához. Jöjjön most az évadzáró egyik dala a kórus nagy fellépéséről (egy újabb Journey-sláger), miután Finn szerelmet vallott Rachelnek. Istenem, ez a csodagyönyörű dal már eleve sikeresen elérte nálam, hogy könnyáztatta legyen az arcom, azonban Cory halála óta ez még sűrűbben előfordul. A halála utáni időszakban ismétlésre raktam a lejátszóban, és megállás nélkül ezt hallgattam, miközben a sírástól már fájt a fejem. Ma is könnybe lábad a szemem, ha meghallom, de most már kicsivel könnyebb végighallgatni. Persze, mindig itt lesz tőle ez a gombóc a torkomban és ez az égető érzés a szívem környékén, görcsbe rándul tőle a gyomrom...ez SOSEM múlik el. Ám hosszú idő után, de eljutottam oda, hogy jobban kezelem, amikor felcsendül az ismerős dallam. Most következzen egy harmadik szezonos, konkrétan egy újabb évadzárós dal. Ebben Cory mindössze vokálozik, ám úgy éreztem, kihagyhatatlan a listámról. Ez az örök harmadik kedvenc Lea Michele-szólóm a sorozatból, és az egyik legmeghatóbb pillanat. Az érettségi után Rachel elköltözik New Yorkba, Finn pedig biztatja, hogy valósítsa meg az álmait. Közli vele, hogy a lányból sztár lesz, mégpedig nélküle. Igen, ez egyfajta búcsújelenet volt számukra. Finn ugyanis nem költözik el vele a nagyvárosba. Persze a szerelmük sosem szűnt meg létezni, és nagy összeget mernék tenni rá, hogy az életben is hasonló a helyzet. Nyilván Lea továbblépett az életében, most már férjhez ment, de sosem felejti el Cory-t, akivel az életben is egy párt alkottak több éven át, egészen addig a végzetes napig. Mindig ott lesz a szívében az egyik legkülönlegesebb helyen. Szeretni fogja. Örökké. Mindössze továbblépett és próbál boldog lenni. És ez így is van rendjén. Sőt szeretem azt hinni, hogy Cory küldte neki az újabb nagy szerelmet, így vigyázva a nőt és biztosítva a mosolyát. Rachel és Finn is elbúcsúztak, hogy aztán Rachel igyekezzen továbblépni. Ám azért még volt történetszáluk a negyedik szezonban is. Ezzel pedig el is jutunk az utolsó Glee-s videóhoz, amit választottam. Ezzel szépen keretbe is teszem a posztot, hiszen az első közös duettel nyitottam, most pedig a legutolsó meseszép duettjükkel zárom a sort. Ekkor énekeltek együtt utoljára a szérián belül. Ez volt Rachel és Finn igazi búcsúja. Egyúttal pedig ez az a dal, amit mind a mai napig nem bírok zokogás nélkül végighallgatni. Próbáltam, higgyétek el...de nem megy. Kb. az első akkord-leütésnél kibuggyan az első könnycseppem. Ez van. Jó, nemcsak ők ketten énekelték fel ezt a dalt, de ők énekelnek benne a legtöbbet, és úgy érzem, ez a dal valóban az ÖVÉK!!! Már a szövege miatt is, ami végképp sírásba taszít. De az már csak hab a tortán. Ideje befejeznem, mert ha így folytatom, lassan egyszerűbb, ha a képzeletbeli kardomba dőlök, mert csak magamnak okozok megint egy hétig tartó depressziót. Azt pedig nem akarom. Szerintem Cory sem akarná ezt a szeretteinek, barátainak és a rajongóinak, vagyis nekünk sem. Szóval igyekszem nem amiatt szomorkodni, mert meghalt, hanem annak örülni, amit még életében adott nekünk! A humorát, a kedvességét, azt, ahogy a tehetségét a tiszta szívéből és lelkéből átadta nekünk...abból a szívből és lélekből, ami olyan nagyon tudott szeretni! <3

Egy gyönyörű, megható rajongói alkotással zárom a bejegyzést, amiben néhány képsorral emlékezett meg róla a készítője, na meg belevágta néhány Glee-s kollégájának, jó barátjának szavait is. Rendkívül szívfacsaró felvétel. Látod Cory? Sosem felejtünk el téged... <3

Nem szeretnék sokat írni. Először pedig kész kisregényt terveztem. De mégis minek? Hogy még tovább sírjak? A lényeg az, hogy pontosan ma négy éve, hogy Cory Monteith, egy hatalmas tehetség és csupaszív ember itt hagyta a földi létet, hogy már az égi színpadon szórakoztassa a közönségét. Még mindig emlékszem arra a napra. Amúgy sem tudnám elfelejteni, de még rátett egy lapáttal a halálhírével gyorsan érkező depressziós hangulatomra, hogy aznap játszottam egy előadásban. Gondolhatjátok, mennyi kedvem volt utána, amikor leginkább sírni lett volna kedvem egész nap. De kicsit félre kellett tennem a dolgot egy bő 30 perces zokogás után. Az előadás után viszont visszazökkentem az "ez nem történhetett meg, biztos csak valami gonosz, szemét vicc" fázisába. Emlékszem, másnap 0-24-ben könnyáztatta volt az egész búrám, már fájt a fejem, annyit sírtam, utána pedig még legalább egy hétig minden egyes nap 1-2 órát azzal töltöttem, hogy zsebkendők után nyúltam. Bár azóta már lelkileg valamennyire összeszedtem magam (csak a Glee-t nem vagyok képes befejezni, de majd ráveszem a lelki világomat, hogy élje túl valahogy), de természetesen sokszor eszembe jut és könnyek gyűlnek a szemembe. Pláne ezen a napon. Most sincs ez másképp! Összeszedtem néhány videót, hogy ezzel is megemlékezzek erről a csodás emberről, akit örökké imádni fogok! <3 Csak röviden írok a videókról, aztán ha majd Cory-ról is nekiállok toplistázni, úgyis kifejtem. Most csak ki akarom fejezni, mennyire szeretem! <3

I've Gotta Be Me

Mindenhez értett ez a csodás Művészember. Színjátszás, ének, tá...na jó, a tánchoz annyira nem. De azt hiszem, ezért IS imádtuk őt annyira. Kis mackós mozgásával mindig mosolyt csal(t) az arcunkra. Az enyémre biztosan. Ez a jelenet is az egyik kedvencem. Harry Shum Jr. drágaság helyette is jól táncol, őt pedig úgy szeretjük, amilyen...amilyen volt. A hangja már önmagában felér egy tökéletes táncprodukcióval! :D <3

Bye Bye Bye / I Want It That Way

Majd egy duettlistán ez is helyet kap, mégpedig előkelőt. Zseniális, hidegrázós, ráadásul két ikonikus fiúbanda dalait mosták össze, aztán Cory és Matthew Morrison elképesztően nyomták el! <3 Kell ennél több? Egyik kedvenc mash-up számom! *-*

I'll Stand By You

A toplistámból, amit idővel majd megírok róla, máris lelövöm a legnagyobb poént. Ez a legkedvesebb szólódalom Cory-tól a sorozatban. Ez a legszebb, legmeghatóbb, és ehhez még hozzájárul a gyönyörű hangja és az érzelmek, amiket belevisz. Lehetetlen nem imádni...és persze zokogni rajta. Bár tény, hogy mióta már nincs köztünk, kb. mindenen elsírom magam, amiben feltűnik vagy énekel.

Faithfully

A halála után kb. egy hónapon át minden egyes nap meghallgattam ezt a csodát. Szerintem nem kell elmagyaráznom, mi ennek az oka.

We've Got Tonight

Az utolsó dal Cory halála előtt, amiben Leával mondhatni duettezik. Jó, ott vannak még páran, de a legtöbb sort ketten énekelték. A dalszöveg pedig még sokkal durvább, mióta már nincs köztünk... <3

Seasons Of Love

Bár ebben Cory nem énekel, de úgy gondolom, elengedhetetlen része a posztomnak. Abban a Glee részben csendült fel, amiben rá emlékeznek. A karaktere, Finn is meghalt, aminek abból a szempontból "örülök", hogy nem akarták helyettesíteni Cory-t másik színésszel, hanem így oldották meg. És az epizódban a többiek dolgozták fel a gyászt együtt, dalokkal és összetartással. Mondhatjuk azt is, hogy ez volt az a rész a sorozat történetében, amiben egyáltalán nem színészkedtek, hanem a művészek valódi érzései tükröződtek.